Látni se bírom már a milliomos szeletet, meguntam a látványát. Ti is?
Remélem ezt a fatörzset nem kell most 5 hónapig nézegetni, bár nem tudom megígérni, hogy ezentúl ömlesztem a blogra a bonbonokat, szaloncukrokat, kekszeket és tortákat. Viszont van 1-2 apróbb, könnyen kivitelezhető tervem az adventi időszakra, nem akarok elkiabálni semmit, de remélem sikerül legalább egy részét megvalósítani az elkövetkező hetekben.
Ez a fatörzs még nem a terv része, hanem az idei advent első vasárnapi süteménye. A Lajos Mari féle piskóta receptjét még tavaly fedeztem fel az ügyeskezű Palócprovence oldalán. Kipróbaltam az eredetit, majd később minimális változtatásokkal is kísérleteztem : 2 deka lisztet étkezési keményítőre váltottam, citromlé helyett egy csipet sóval vertem fel a tojásfehérjét és egy késhegynyi sütőport is tettem bele. Mindkét esetben puha, rugalmas, tartalmas piskótát kaptam, tehát a titok nyitja valóban a sok tojássárgájában rejlik. A krém saját kútfőből származik, meglevő hozzávalókból improvizált főzött krémes/vajas.
A piskótához:
A tepsit olajjal kikenem, belefektetem a sütőpapírt, és olajjal ezt is nagyon vékonyan kikenem*.
A tésztát egyenletesen elsimítom a tepsiben és 8 percig sütöm az alsó-felső lángnál 200 °C fokra előmelegített sütőben.
Egy kiterített konyharuhára porcukrot szitálok, majd a papírnál fogva leemelem a tepsiről a megsült piskótát és ráborítom. A papírt azonnal lehúzom a tésztáról és a konyharuhával együtt feltekerem a piskótát. Így hagyom amíg teljesen kihűl.
A krémhez:
A kihűlt piskótát egyenletesen megkenem a krém egy részével, a maradékkal pedig bevonom. Csokoládédarabkákkal és ételfestékkel színezett, kristálycukorba forgatott marcipánnal díszítem.
* Nem szoktam kiolajozni se a tepsit, se a sütőpapírt, pedig néha nagyon praktikus. Egyrészt mert em csúszkál a papír a tepsiben, mikor rákenem a tésztát, másrészt hihetetlenül könnyen és szépen hagyja magát lehúzni a megsült róla. Még valami! A sütőpapír vételekor nem éri meg spórolni, ugyanis a hazai kínálatban létezik olyan fajta, amelyik sütőpapírnak csúfolja magát, de mindennemű tészta -még a kelt, meg a vajas is- csúfosan ráragad, összesül vele és fecninként lehet csak róla levakarni, ha egyáltalán le lehet.
Remélem ezt a fatörzset nem kell most 5 hónapig nézegetni, bár nem tudom megígérni, hogy ezentúl ömlesztem a blogra a bonbonokat, szaloncukrokat, kekszeket és tortákat. Viszont van 1-2 apróbb, könnyen kivitelezhető tervem az adventi időszakra, nem akarok elkiabálni semmit, de remélem sikerül legalább egy részét megvalósítani az elkövetkező hetekben.
Ez a fatörzs még nem a terv része, hanem az idei advent első vasárnapi süteménye. A Lajos Mari féle piskóta receptjét még tavaly fedeztem fel az ügyeskezű Palócprovence oldalán. Kipróbaltam az eredetit, majd később minimális változtatásokkal is kísérleteztem : 2 deka lisztet étkezési keményítőre váltottam, citromlé helyett egy csipet sóval vertem fel a tojásfehérjét és egy késhegynyi sütőport is tettem bele. Mindkét esetben puha, rugalmas, tartalmas piskótát kaptam, tehát a titok nyitja valóban a sok tojássárgájában rejlik. A krém saját kútfőből származik, meglevő hozzávalókból improvizált főzött krémes/vajas.
A piskótához:
- 8 tojássárgája
- 4 tojásfehérje
- 10 deka cukor
- 8 deka finomliszt
- 2 deka étkezési keményítő
- 1 késhegynyi sütőpor (tényleg csak ennyi!)
- 1 csipet só
- porcukor a szóráshoz
A tepsit olajjal kikenem, belefektetem a sütőpapírt, és olajjal ezt is nagyon vékonyan kikenem*.
A tésztát egyenletesen elsimítom a tepsiben és 8 percig sütöm az alsó-felső lángnál 200 °C fokra előmelegített sütőben.
Egy kiterített konyharuhára porcukrot szitálok, majd a papírnál fogva leemelem a tepsiről a megsült piskótát és ráborítom. A papírt azonnal lehúzom a tésztáról és a konyharuhával együtt feltekerem a piskótát. Így hagyom amíg teljesen kihűl.
A krémhez:
- 2,5 dl tejszín
- 4 tk. étkezési keményítő
- 20 deka Schwartau nugát
- 25 deka szobahőmérsékletű vaj (nem margarin!!!)
- 7 deka porcukor
- 2 púpozott teáskanál cukrozatlan kakaópor
A kihűlt piskótát egyenletesen megkenem a krém egy részével, a maradékkal pedig bevonom. Csokoládédarabkákkal és ételfestékkel színezett, kristálycukorba forgatott marcipánnal díszítem.
* Nem szoktam kiolajozni se a tepsit, se a sütőpapírt, pedig néha nagyon praktikus. Egyrészt mert em csúszkál a papír a tepsiben, mikor rákenem a tésztát, másrészt hihetetlenül könnyen és szépen hagyja magát lehúzni a megsült róla. Még valami! A sütőpapír vételekor nem éri meg spórolni, ugyanis a hazai kínálatban létezik olyan fajta, amelyik sütőpapírnak csúfolja magát, de mindennemű tészta -még a kelt, meg a vajas is- csúfosan ráragad, összesül vele és fecninként lehet csak róla levakarni, ha egyáltalán le lehet.
